Mászások össze-vissza

Az elmult 3 hét alatt egy csomó hazai mászóhelyen másztam, érdekes volt összehasonlítani
a helyeket egymással. Csodálkozva- ezredszer-döbbentem rá, hogy a morzsányi pannon sziklák is megmutatják: a mászásnak ezer arca van!

Rókahegy: kalandos, vad kőbánya, kissé törékeny, de roppant technikás utak. Kecskehegy: elkopott melódiák, de örök hangzatok. Vaskapu: sárkányhát, szintén régi emlék, melyet biztosan vesznek vissza a füvek, bokrok. Pázmánd: az egyik legférfiasabb hazai mászóhely:
zömök, erős tömbök, bonthatatlan lélekkel. Mogyorósbánya: no erről bővebben, mindjárt.
Csesznek: ez egy klasszikusan harmonikus hely, ezt a falat szeretném a kertem végibe- no, kis
telhetetlen....

Nem írok mindről persze, nincs ennyi időtök. És a szóból font valóság is kimeríthetetlen és nem is ugyanaz ! mint az igazi. Az igazi? Mi is? A valóság? Csak lélek van! A lélek a tizezezerbőrű tűz gyermeke. Ha jól idézem Hamvast?.

Rókahegy. Vagy öt napja voltam ott Bochnert Alberttel és - véletlenül összefutottunk Ercsey Orbán Petivel. Mindketten nagyon jó barátaim és kissé a tanítványaim is , mivel már most is jó mászók (egyre inkább!), ez nagyon jó érzés, mitagadás... Roppant forráság volt délután Rókán,
lankasztó szaharai szélcsend. Ennek ellenére mindketten szépen felmásztak felsővel tavalyi uj utamon a Bachar-on(9-). Megmásztam alsóval a Yodát (9-), amit Albert is gyakorolt.
A Rókahegyi utakról kissé tévesen terjedt el, hogy törősek. Persze, ez a kőbánya, nem a
bombabiztos mászás szentélye az biztos. Egy-egy fogás tényleg meglepetésszerűen leválhat veled, de generálisan nagyon használható hely Budapest határában! Útjai igen technikásak, érdekesek, ha kihagyod a szóbeszéd miatt, az a te bajod.... Végül beraktam a kötelet
felsővel a 25 méteres projektembe, a Sáraranyba. És a végén - némi kötélbehúzással - megvolt
egyvégtében az út! Most 72 kilóra fogytam le, vagy jó formába kerültem, vagy nem is annyira nehéz az út....Ez tulajdonképpen mindegy! 3 méter márgamászást leszámítva az egy nagyon jó út. Út, nem utacska. 10 m 9-es, aztán 7 m 7-es, majd 5 m 7+, majd 5 méter kb. 9+ a standig.
A mozdulatok néha egész fantasztikusak. Az egész? Talán 10-.

Pázmánd kétszer voltam itt és részben visszahangolódtam a sziklákhoz, régen évekig a kedvenc
kövem volt. Mitagadás , kissé csalódottan láttam, hogy az legnehezebb - majdnem befejezett-projektemet már valahogyan próbálgatják a " hegyes fogú titánok". Magnéziafoltok mutatták az örök szabályt,
hogy az üres térbe mindig benyomul valami! Ez a dolgok rendje. Jó 7 éve hagytam abba a pró
bálgatását, - a legnehezebb boulderem lett volna ( a megmászott részig is kb. 10-es). Vigasztalásul két részletben megmásztam a Pipát (9+) és a Patagóniai Traverz második felét (9). Utóbbi legalább 3-4 éve nem másztam már, és
elsőre sikerült. Mintha légvonat húzott volna előre, ez igazán jól esett....Néhány nap múlva az 51.-be lépek.... Örülj ennek is, Öregfiú, aki nem ismeri a mértéket a világban, az ráfarag!

Ez csupa kőkemény út volt, vad dolgok. De a mászás maja, végtelen leplek finom labirintusa, -mégis nagyon meglepődtem hát mikor két tanfolyamos barátommal: Gyurival és Zolival kikanyarodtam Mogyorósbányár. A szikláit jó20 éve láttam utoljára.
De hol vannak itt a sziklák? Mindenfelé függőleges borostyán erdők, ahol ki-ki csillannak a rozsdamentes nagy karikásszögek. Mi ez? Vietnam? Egy áthajló falon (15 m) felküzdöttük
magunkat egy "borostyán mentes" szigeten. Az út eredetileg max. 6+ lehetett, hát így elfüvesedve, elfeledve magam részéről az utóbbi idők egyik legizgalmasabb mászását éltem át rajta...
Kb. 30 út lehetett itt valaha- az nyolcvanas évek végén szabadították ki a dorogi mászók a Borostyán hatalma alól. Eddig. Az anyatermészet hatalma. A fiúk fogadkoztak, hogy visszaállítják
a mászóhelyet "rendesre". De hát ez itt a "vissza"! No, mindegy, nagyon jó kis hely volt ez tényleg. Érdekes, megerőltető utakkal, különleges, jól tapadó édesvízi mészkövön.
Az alatta levő rendezett sváb falu se rossz. De a Fénypont itt, a sziklák alatt levő, áthajló tömbökből, kis barlangokból, sűrű lombból, félhomályból, erdő mélyi csendből, tengerfenéki
feketés zöldből összegubancolódott televény, ilyet tényleg csak Vietnamban láthatnék...

Mai bejegyzésem utolsó állomása Csesznek. Ez tényleg egy klasszikus, hamvasi délnyugati
(mediterrán és kissé németes- sok errefelé a sváb falu is) hely. Idillikus. A sok mászás után már kissé fáradt voltam tegnap itt. Ezért betettem felső biztosítással a Variációk egy témára
(9) utat, amelyet három éve másztam meg elsőként. Kicsit kifelé dülő, technikás fal. Ötször
felmásztam rajta felsővel egyhuzamban, a végén már tényleg egy fűszálat is nehezen téptem
volna le. De ki tépked ezen a szakrális helyen füveket? Ezeréves vár, római emlékek, toszkán dombok, maradék svábok, düledező zsidó temető, tótok, és a Mi ezeréves történelmünk ez.
Néha nekem a mászás, szerencsére olyan mint valami alibi...