Előadás

Idei utolsó előadásunk december 15-én este fél nyolckor veszi kezdetét. A hely a szokásos: IX. Kinizsi u. 29.-Borház Pince. Ezen az estén Mészáros Csaba barátunk( tanfolyamaink szinte állandó vizsgabiztosa ) ad egy kis ízelítőt hegyi élményeiből. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Előadás

November 24-én, este 19 órakor, szokott helyünkön( Borház Pince, Bp IX. Kinizsi u. 29. ) Babcsán Gábor és Kovács Tamás tart előadást "Új utakon a Hochschwabban" címmel.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A "Hochschwab-kaland" folytatása


Rotpunkt kísérlet hóviharban
Október végén indulunk ki Luival –Kovács Tamással – Hochschwabba, hogy új utunkat,
a Stájer Álmot megmásszuk rotpunkt egy nap alatt. Végre feltegyük az i-re a pontot.
Szinte kánikula fogad a Fölzalm felé a meredek kaptatón (800 m szint). Ám a hegyeken
már sokfelé vakít az új hó. Délutánra a Schärtenspitze isteni Shinko-élét szánjuk bemelegítésnek (200 m, 7). Isteni? Az él árnyékos oldalán kell mászni, ahol nulla fok alatt van a hőmérséklet, és végig bömböl a szél. Az izzasztó felmenet után meglepő fejlemény.
Az első nehezebb hossz után (6+) feladjuk, de még ennyi sem tűnt gyerekjátéknak!
Másnap reggel a szél elül, bár rosszat sejtetően sűrű szövésű cirruszok lepik el az eget.
A hideg ellenére (alig néhány fokkal nulla felett) beszállunk új utunkba. Lesz, ami lesz.
Az első hossz (8+) bonyolult koreográfiájú. Dermedt ujjakkal nem egy leányálom ezzel bemelegíteni- csak a harmadik próbálkozásra sikerül rotpunkt. De így is megy! Legalább jól bemelegszem, vigasztalódok, a második hossz (8) már-már laza mozgás.
Utunk kulcshelye a harmadik hossz jobbtraverze. Egy kilences fokozatú betét függőleges falon mikro fogásokkal. Az első kísérletnél reménytelennek tűnik ilyen zúzmarás időben.
Újra indulok a traverz „no hand rest” elejéről, - összecsípem néhány pillanatra a mászásban
eltöltött éveimet(33): épphogy, de átcsúszok a traverzen! Egy megerőltető piaz jön(7+),de ez már nem állíthat meg – úgy érzem magam, mint egy dugó, amely kirobbant a pezsgősüveg
túl szűk nyakán. Lui a standon sokat szenved a hidegtől, már ereszkedne. Nem irigylem: hátul mászni ilyen nehéz útban, sokkal kevesebb motivációval, a rosszabb pozíció.
Innen már szabadabb a pálya – de sajnos látjuk, hogy a Hochschwab főgerincén hatalmas szürke hófellegeket tol maga előtt a vihar feltartóztathatatlanul. A negyedik hossz könnyű
és rövid ( 15 méteren egy nittel azért!). Az ötödik hossz talán a legszebb. Az áthajló pillér úgy lóg a mélység torkában, mint valami gigantikus hajóorr. Ez is megvan szabályosan (8+), pedig már vizes hópihéket táncoltat az egyre komiszabb szél. Pillanatok alatt mérges hóviharba kerülünk 2oo méteren. Szomorú vagyok, a következő öt kötélhosszból csak kettő igazán nehéz (egy 8-as repedés, meg a 9- körüli reibungtábla), ezek aligha állíthattak volna meg. Ó hányszor kell ide visszatérni még! – a megnyitással összesen 14 napot bajlódtunk, a rossz időben elakadt kísérleteket is beleértve. De most aligha tudunk ezen lamentálni. Csurom víz a ruhánk és jéghideg az ereszkedés közben. A szél lökdös. Tűnés fiúk! – itt a közelítő Tél.

Rövid portya a Dolomitokban

Szeptember 17. és 20-a között rövid túrát tettünk a Dolomitokban. A távolság miatt csak két túrára volt lehetőségünk. Pénteken, változékony időben mindnyájan feljutottunk a Torre Grande csúcsára. Másnap reggel, jó időben indultunk a Patternkofel "meghódítására", ami az idő gyors romlása miatt nem a terv szerinti útvonalon történt meg. "Természetesen" az utolsó napon szikrázó napsütésben búcsúztunk a gyönyörű tornyoktól. Ízelítőül néhány fénykép:

Néhány kép a Steierischer Traum megmászásáról

Új utakon

Új út a Hochschwab-ban: Steierischer Traum

Már nyárba csap az idő, mikor a tatabányai Kovács testvérekkel: Attussal és Luival ismét a Hochschwab varázslatos falai között vagyunk.
Tavaly a Schartenspitze 400 méteres déli falán nyolc nap alatt hét gyönyörű kötélhosszat nyitottunk. a VIII+, VIII+, IX, VI, IX-, VIIIA1, VI+ fokozatban. Új utunk eddig is káprázatos helyeken vezetett, de láttuk tavaly, hogy a folytatás se akármilyen.
Kora délutánra érünk 20 kg-os zsákjainkkal a Fölzalm kis hegyi tanyájához (600 m-nyi szintkülönbségű, tüdőkoptató), Irmgard a termetes fogadósné régi mosollyal üdvözöl, de a sörivást későbbre kell halasztanunk. Rohanunk a jól ismert fal alá. Az első két nyolcas kötélhossz a régi Sikorsky úton könnyen (IV-V) kikerülhető, de aztán azonnal jön a szikla java. Egy átkozottul sima traverz (jó IX- boulder betét) vezet egy élvezetes áthajló VII+-os bevágásba.
A koreográfiát kissé elfelejtve, csak a harmadik próbálkozásra tudom megkaparintani a bevágást. Huh, milyen vad ez a hely! Még három kötélhosszt tudunk haladni (VI, IX-, VIII), ezek mind jól mennek szabályosan (rotpunkt), mire estébe hajlik a nyugati hegyek fölött a fény. Attussal fix köteleket rögzítünk és visszaereszkedünk Luihoz, aki egész nap a fal első két kötélhosszából szedte ki a füveket a tőle megszokott alapossággal.
Sűrű setét este lesz, mire visszatoppanunk a Fölzalmhoz, ahol vár ránk a sör...
Másnap 200 méter jumározás és utunk eddigi utolsó kötélhossza után ismét egy szűz falsáv tornyosul elénk. De milyen! Attus válalja az uj út nyitó kockázatos szerepét. A 60 méteres táblán, két-két óra mászással jut fel, végig cipelve a 3 kg-os fúrót a beülőjén.
Az első kötélhossz vegyes technikával, VII A1 nehézségben abszolválja, nagyon rutinosan, de a következő már megy teljesen szabadon a VII-es fokozatban. Hátulmászóként csak a mászásra koncentrálok, így éppen sikerül on sight felmásznom a kötélhosszon, ez egy francia 7b (VIII+/IX-) nehézségű reibungmászás. Mindketten megegyezünk abban, hogy ez a hossz életünk egyik legszebb táblamászása. A következő hossz sem csúnyul el, ellenben jóval könnyebb lesz (VII+).
300 méter magasságban elérjük a fal felső repedésrendszerét, amely egy könnyű (V) kötélhossz után egy régi, ritkán mászott trepnis úttal találkozik össze, annak relatíve könnyű, de elég törős felső 100 méterén.
Egyenlőre úgy határozunk, hogy uj utunk kilenc kötélhossza után inkább a visszaereszkedést ajánljuk az ismétlőknek, mint a törős kiszállást. (A későbbiekben érdemes lenne keresni egy tűrhető kiszállást a felső 100 méteren, de erre újabb 2.3 napra lesz szükségünk).
Éjszaka esik, dél lesz, mire kiszárad a fal. Az út első két kötélhosszát megmászom rotpunkt. Lui valóban gyönyörűen kitisztította a fal 200 méterét! A harmadik traverzos kötélhosszra kinéztem egy elegánsabb, direkt változatot. Ez legalább IX/IX+ lehet, de úgy érzem, hogy alsó biztosítással is meg tudom nyitni, mert a kis lyukakból sky hookon (kampón függve) lehet nittet fúrni. De egyenlőre el kell halasztani a dolgot, mert ismét elered a melegfronti lassú eső.
Addig is kilenc káprázatos hosszal már kész az uj utunk, jórészt folyamatosan a VIII-IX-es fokozatban.
Egy névegyeztetés után: a Steierischer Traum megszólítást kapta. Gyönyörű. Nehéz. Álomi.

Új mászóhelyek a Bakonyban

A Sportpiac magazinban már megjelent mászóhely-infokat adjuk újra közre, mivel ezek még kalauzban nem jelentek meg. Jó mászást mindenkinek!

Előadás

Szeptemberi klub előadásunk:

Szeptember 22-én este fél nyolckor, a szokott helyen(IX. Kinizsi u.29, Borház Pince) az Everest első magyar női megmászója Ugyan Anita tart előadást nyári expedíciójáról. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Idei első tavaszi tanfolyamunk a Raxon(04.23-26.)

Az április végi napsütés ismét kedvenc "házi hegyünkön", a Raxon talált bennünket. Az idei év tavaszán első alkalommal tartottunk alapfokú sziklamászó tanfolyamot. Régi szokásunkhoz híven, most is kiscsoportos rendszerben zajlottak a foglalkozások- ez, valamint a megfelelő környezet biztosítja, hogy tanfolyamosaink valóban megtanulnak mászni! Ezen a táboron is "elesett" néhány komolyabb út, az egyik blokkvázlata látható a blogon, néhány fénykép társaságában. Az út kulcshelyét egyik tanfolyamosunk mászta előre Rotpunkt stílusban!

Himalchuli(7893m) előadás

Május 12.-én este 7 órakor a szokott helyen(IX. Kinizsi u. 29. Borház Pince) Vörös László(Cinó) tart előadást az első sikeres magyar himalája-expedícióról. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A Cassin-pillér (Mt. McKinley 6194m, Alaszka) megmászása

Április 14.-én este fél nyolckor, a szokott helyen (IX. Kinizsi u. 29. Borház Pince) Toldi György barátunk tart előadást alaszkában végrehajtott mászászásairól. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Gondolatok egy szólómászás kapcsán

Nem szeretek naplót írni, inkább visszamenőlegesen próbálom összeszedni a gondolataimat egy-egy mászóút kapcsán, de nem kizárólag a mászásról, hanem a mászás ürügyén egyéb fontos dolgokokról is. No mindjárt az elején egy januári szólómászással indítok: Rax, Höllental, Gaisbauerwand. Miért szólózom, merül fel a kérdés - nehéz erre őszinte, frappáns választ adni. Leginkább azért, amiért általában mászom: ezerféle indokból. A szólózástól intenzívebb élményt, összpontosítást és önmegismerést várok, és ez sokszor be is jön. A szólózás a mászó önépítésének leghatékonyabb, épp ezért legkockázatosabb módja. Sokszor krízis helyzetekben szólóztam, hogy énem valamely széthulló részét "erődemonstrációval" összefogjam. Ez történt most is, de ennek részletes kifejtése meghaladná e blog kereteit. A krízis görög szó, jelentése: lehetőség-nem válság vagy ilyesmi. Tehát lehetőség, kérdés mire. Itt, a Rax havas-jeges sziklái közt Nekem, egy januári hidegfront utáni napon.
Egy január eleji hétköznap kora délutánján érkeztem ki a Pokol-völgyébe. A hegyek nyakig hóban-jégben ültek, minden fehér, jócskán még a függőleges falak is. Üres volt a völgy, havas csendekkel tele, ahogy az én lelkem is.
Egy gyors vizitálás után láttam, hogy a Gaisbauerwand erősen áthajló kulisszájának kivételével semmilyen falon nem vagyok képes felmászni, annyi a hó és a jég mindenütt. Már két jégcsákány kellett a fal beszállásának eléréséhez is (I-II sétaterep). A bakancs az első kötélhosszban rajtam maradt, mert erősen felhordta a havat a falra a szél. A fal egyik legkönnyebb útját, a Direkt Gaisbauerweg-et választottam, egy egyenes kiszállással. Jó sok nitt, kötélgyűrűk, öt kötélhossz (VII, VII, VII, VI, VI), mindez egy 10 méternyit áthajló százméteres falon. Az első kötélhossz sok helyen behavazva, jegesen, bakancsban, magnéziával és mindenféle technikákat bevetve is jó két óra küszködés volt.
A kötélbiztosításos szólómászás ősi egyszerű módszerét alkalmaztam. A standhoz rögzített kötélen 4-5 méterenként csomókat kötöttem, és beülőmbe beakasztva ennyi szabad kötéllel kúsztam el a következő biztosítási pontig. Így mindig lehet 10-12 métereseket repülni, ezért a "keresztben a zabszem" érzéssel mászik az ember. A kötélhossz végéről vissza kell ereszkedni, kiszedni a közteseket, majd a feljumározás következik a felső standhoz.
A második hossz, immár mászócipőben viszonylag könnyű feladatnak tűnt, habár az elzsírosodott bevágás mélyéből jégcsapok lógtak lefelé. Nem volt túl hideg, -5 fok körül lehetett, pont alkonyatra toppantam vissza a hóra.
A Weichtalhaus ablaktáblái ilyenkor tavaszig gondosan zárva vannak. A parkolóban, pehelyzsákban a szabad ég alatt hajtottam álomra a fejem, autóm kerekei mellett. A "hajléktalan érzés" most teljesen megérdemeltnek tűnt. Persze ez sem igaz, hajlék ez is, csak túl nagy, üres és hideg-téli világ.
Másnap kissé hidegebb lett, de a jégcsákányos beszállás, a jumározás és a hátralévő három kötélhossz már teljesen rutinszerűen ment. A fal tetejére délre kerültem, de kiszállni a könnyű, lejtős táblákon a sok hó miatt szinte lehetetlen lett volna - seprű hiányában. Így inkább visszaereszkedtem, ami az áthajló falon a ferde kötélhosszakban komoly odafigyelést igényelt. A kötelet többször is átfűztem a fix kötélgyűrűkön, hogy ne lógjak túl messze az űrbe a standoktól. Egy ilyen átfűzős manőver közben, szerencsére megakadt a szemem a reversoba véletlenül csak félig becsatolt kötélszáron. Na ja! - így alusznak el a magukat túl sokra tartó mászók.
Délután a kocsi csomagtartójába pakolva a jeges köteleket, már-már némi csalódásfélét éreztem. Ennél jóval nehezebbet is szólóztam már. Ez a 120 méternyi téli mászóka nem is volt annyira komoly dolog. Kivéve persze az első hossz harcos tojástáncát bakancsban.
Ám lelki dolgaim megfejtéséhez közelebb jutottam-e? Persze nem. De bármit is csinálok otthon a fűtött szobákban, elég erőt éreztem ahhoz, hogy néhány evezőcsapást azért tegyek jobbra-balra, kenummal forogva egy vad-vad folyón.

B G

Erőss Zsolt előadása

2009 március 9.-én(hétfő!) a Bp.IX. Kinizsi u. 29.sz alatti "Borház" pincében Erőss Zsolt tart előadást expedíciós mászásairól.Az előadás fél nyolckor kezdődik ,minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Téli tanfolyam a Magas-Tátrában

Február 12. és 16. között a Zamkovsky-menedékház körzetében tartottuk idei első téli tanfolyamunkat.Az időjárás nem fogadta kegyeibe kis csapatunkat,ám a folyamatos havazás és lavina veszély ellenére is eredményesen zártuk a tábort.Ízelítőül néhány kép került fel a blogra.

Patagónia vetítés

Sziasztok!

2009 február 10.-én fél nyolckor Babcsán Gábor tart diavetítést és előadást patagóniai expedícióiról.Helyszín a szokásos:Kinizsi u. 29.-Borház pince.Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Trango-torony vetítés

Sziasztok!

Január 13-án fél nyolckor , a Kinizsi u. 29.-ben(Borház pince) Nádasdi Oszi vetít a Trango expedícióról.Minden érdeklődőt szeretettel várunk!!!
Vénboulder