Pázmánd, normál travi VIII-

Orsi Pázmándon

Mászások össze-vissza

Az elmult 3 hét alatt egy csomó hazai mászóhelyen másztam, érdekes volt összehasonlítani
a helyeket egymással. Csodálkozva- ezredszer-döbbentem rá, hogy a morzsányi pannon sziklák is megmutatják: a mászásnak ezer arca van!

Rókahegy: kalandos, vad kőbánya, kissé törékeny, de roppant technikás utak. Kecskehegy: elkopott melódiák, de örök hangzatok. Vaskapu: sárkányhát, szintén régi emlék, melyet biztosan vesznek vissza a füvek, bokrok. Pázmánd: az egyik legférfiasabb hazai mászóhely:
zömök, erős tömbök, bonthatatlan lélekkel. Mogyorósbánya: no erről bővebben, mindjárt.
Csesznek: ez egy klasszikusan harmonikus hely, ezt a falat szeretném a kertem végibe- no, kis
telhetetlen....

Nem írok mindről persze, nincs ennyi időtök. És a szóból font valóság is kimeríthetetlen és nem is ugyanaz ! mint az igazi. Az igazi? Mi is? A valóság? Csak lélek van! A lélek a tizezezerbőrű tűz gyermeke. Ha jól idézem Hamvast?.

Rókahegy. Vagy öt napja voltam ott Bochnert Alberttel és - véletlenül összefutottunk Ercsey Orbán Petivel. Mindketten nagyon jó barátaim és kissé a tanítványaim is , mivel már most is jó mászók (egyre inkább!), ez nagyon jó érzés, mitagadás... Roppant forráság volt délután Rókán,
lankasztó szaharai szélcsend. Ennek ellenére mindketten szépen felmásztak felsővel tavalyi uj utamon a Bachar-on(9-). Megmásztam alsóval a Yodát (9-), amit Albert is gyakorolt.
A Rókahegyi utakról kissé tévesen terjedt el, hogy törősek. Persze, ez a kőbánya, nem a
bombabiztos mászás szentélye az biztos. Egy-egy fogás tényleg meglepetésszerűen leválhat veled, de generálisan nagyon használható hely Budapest határában! Útjai igen technikásak, érdekesek, ha kihagyod a szóbeszéd miatt, az a te bajod.... Végül beraktam a kötelet
felsővel a 25 méteres projektembe, a Sáraranyba. És a végén - némi kötélbehúzással - megvolt
egyvégtében az út! Most 72 kilóra fogytam le, vagy jó formába kerültem, vagy nem is annyira nehéz az út....Ez tulajdonképpen mindegy! 3 méter márgamászást leszámítva az egy nagyon jó út. Út, nem utacska. 10 m 9-es, aztán 7 m 7-es, majd 5 m 7+, majd 5 méter kb. 9+ a standig.
A mozdulatok néha egész fantasztikusak. Az egész? Talán 10-.

Pázmánd kétszer voltam itt és részben visszahangolódtam a sziklákhoz, régen évekig a kedvenc
kövem volt. Mitagadás , kissé csalódottan láttam, hogy az legnehezebb - majdnem befejezett-projektemet már valahogyan próbálgatják a " hegyes fogú titánok". Magnéziafoltok mutatták az örök szabályt,
hogy az üres térbe mindig benyomul valami! Ez a dolgok rendje. Jó 7 éve hagytam abba a pró
bálgatását, - a legnehezebb boulderem lett volna ( a megmászott részig is kb. 10-es). Vigasztalásul két részletben megmásztam a Pipát (9+) és a Patagóniai Traverz második felét (9). Utóbbi legalább 3-4 éve nem másztam már, és
elsőre sikerült. Mintha légvonat húzott volna előre, ez igazán jól esett....Néhány nap múlva az 51.-be lépek.... Örülj ennek is, Öregfiú, aki nem ismeri a mértéket a világban, az ráfarag!

Ez csupa kőkemény út volt, vad dolgok. De a mászás maja, végtelen leplek finom labirintusa, -mégis nagyon meglepődtem hát mikor két tanfolyamos barátommal: Gyurival és Zolival kikanyarodtam Mogyorósbányár. A szikláit jó20 éve láttam utoljára.
De hol vannak itt a sziklák? Mindenfelé függőleges borostyán erdők, ahol ki-ki csillannak a rozsdamentes nagy karikásszögek. Mi ez? Vietnam? Egy áthajló falon (15 m) felküzdöttük
magunkat egy "borostyán mentes" szigeten. Az út eredetileg max. 6+ lehetett, hát így elfüvesedve, elfeledve magam részéről az utóbbi idők egyik legizgalmasabb mászását éltem át rajta...
Kb. 30 út lehetett itt valaha- az nyolcvanas évek végén szabadították ki a dorogi mászók a Borostyán hatalma alól. Eddig. Az anyatermészet hatalma. A fiúk fogadkoztak, hogy visszaállítják
a mászóhelyet "rendesre". De hát ez itt a "vissza"! No, mindegy, nagyon jó kis hely volt ez tényleg. Érdekes, megerőltető utakkal, különleges, jól tapadó édesvízi mészkövön.
Az alatta levő rendezett sváb falu se rossz. De a Fénypont itt, a sziklák alatt levő, áthajló tömbökből, kis barlangokból, sűrű lombból, félhomályból, erdő mélyi csendből, tengerfenéki
feketés zöldből összegubancolódott televény, ilyet tényleg csak Vietnamban láthatnék...

Mai bejegyzésem utolsó állomása Csesznek. Ez tényleg egy klasszikus, hamvasi délnyugati
(mediterrán és kissé németes- sok errefelé a sváb falu is) hely. Idillikus. A sok mászás után már kissé fáradt voltam tegnap itt. Ezért betettem felső biztosítással a Variációk egy témára
(9) utat, amelyet három éve másztam meg elsőként. Kicsit kifelé dülő, technikás fal. Ötször
felmásztam rajta felsővel egyhuzamban, a végén már tényleg egy fűszálat is nehezen téptem
volna le. De ki tépked ezen a szakrális helyen füveket? Ezeréves vár, római emlékek, toszkán dombok, maradék svábok, düledező zsidó temető, tótok, és a Mi ezeréves történelmünk ez.
Néha nekem a mászás, szerencsére olyan mint valami alibi...

projektek nyárra

A helyzet az, hogy lassan beleszaladunk a nyárba és én még ebben az évben nem másztam
semmi igazán megerőltetőt.... igaz, egész sok nyolcas uton fejutottam- főként rövideken-Ausztriában, ezek egész jól mentek, szinte mindíg on sight,- de ha szigorúan nézzük, ilyen szempontból kissé lustálkodtam eddig....

Miért is? Részben tudatosan, Kovács Béci oktatótársam megjegyzése szerint a mászótudás
olyan mint a piramis. Az alján mondjuk az van, hogy milyen nehéz utat tudsz megmászni
abszolut biztonságosan kötél nélkül. ismeretlenül?! Mondjuk négyest? Nem is rossz!
Nekem ez a fokozat kb. hatos körül van, amely néha felspirázódott hetesre.

Néhány ilyen utat meg is szólóztam ismeretlenül, például 1987-ben az USA-ban egy 50 méteres 7+ os bevágást (5.10,Smith Rockon, Wild Animals). Eufórikus élmény volt, mivel tök egyedül
voltam ott az első napom és csak később haverkodtam össze a helyi srácokkal, -akik közül náhány USA legjobb mászójának számított ( mellesleg megmásztam még egy free solo on sight 5 kötélhosszas 7- is aznap). Nos, nem ilyen özönvíz elötti dolgokról akarok írni, hanem a tanuságokról... elnézést a kacsázásért!

Szóval a mászópiramisod legfontosabb szelete, hogy milyen a biztos on sight
szinted. Ha ez mindenfajta kövön, különböző utakban (áthajlás, reibung, repedés, stb..)
- esetleg trad helyzetben, ti.: nem kinittelt utaknál- egyforma - akkor tényleg tudod
azt a fokozatot. Ehhez képest másodrendű, hogy agyonedzve magad egy áthajló és pofonegyszerű peremes uton felmászol egy kilencesen vagy tizesen!

Ha a piramisod alja megfelelően széles, akkor lesz esélyed arra, hogy tényleg jól másszál
mindenfajta sziklán. úton és stílusban!
Ha csak a piramis tetejét akarod iszonyú edzésekkel egyre magasabbra húzni, akkor
meglepő élmények érnek a sziklákon. Páldáúl egy alpesi hetes repedésben - amely esetleg nincs agyon nittelve, bénázol- pedig a kedvenc mászóiskoládban úgy tudják rólad, hogy 8-9-esekben
májerkedsz!
A világ egyik legjobb mászójának - Stefan Glowach-nak találó mondása szerint.: "Tíz nagyon kicsiny perem egymás utáni megfogása még nem a mászótudás a 10-es fokozatban!"
Mindezt nem az okoskodás kedvéért írom le fiatalabb mászó olvasóimnak,
hiszen jogosan merülhet fel ,: Öreg, savanyú a szőlő!- hanem tanuságként.
Én elég sokat foglalkozok a piramisom aljával, ami viszonylag sok mászást jelent a 6-7 fokozatban . Lehet hogy ez kiábrándító kissé, de nagyon megéri a dolog....

Idén tavasszal tényleg megmásztam egy rakás közepesen nehéz utat .Nem volt meglepő tehát,
hogy szinte félgőzzel felmásztam két 9- uton Rókahegyen most májusban.
Igaz az összes kilences utat itt én nyitottam tavaly , így aligha mondható hogy nem
ismerem ezeket, -de mégis nagyon biztató volt ez. A "PIRAMISELV" tehát megint
bevált!

Tegnap ha már ilyen jól ment a dolog ,-megpróbáltam régebbi projektemet
felsőbiztosítással. Ez a rókahegyi Nagyfal legmagasabb részén vezet, a mostani
legjobboldali úton (7-es, 25 m, teljesen nagy falas érzetű!) is túl.

A projekt a Madárország munkanevet viseli, bár lehet hogy később más nevet kap véglegesen.
Kosztán Csabi barátommal voltunk kinn csütörtökön. Irgalmatlan meleg lett délre a falon.
Nyakunkon hirtelen a kiméletlen nyár. ..
Kétszer felmásztam a Yodán (9-), ez jó ment, noha nem is erre figyeltem igazán. Szóval jöjjön a Madárország , egyelőre felsővel (még nincs benne nitt.) Az alsó fele a bizzarul kiálló óriás kőszilánkok között megy. Ez a rész kb. 9 méter és izgalmas, vad mászómozdulatok halmaza. Tavaly tavasszal próbáltam utoljára,most jobban
ment mint akkor. Nocsak! Már a második kisérletre meglett az alsó rész- egyfolytában.
Ez most "csak" egy erős 9-esnek éreztem. A projekt féluton a mellette lévő uttal megy 5 métert
közösen (7-), ez szinte üdülés. Majd elvállik a két út és jobbra jön egy riasztóan márgásnak tűnő ( de valójában nem annyira vészes) áthajló falsáv(8-as), ami egyre nehezebb mozdulatokkal
vezet a kulcshelyre és itt igazán szilárd minden...

Az utolsó rész ismét nagyon jó kövön vezet, fantasztikus mozdulatokkal. Hogy hányas?
Fene tudja, évek óta kevés ilyen nehéz utat másztam tulajdonképpen. A 10 fokozatba mindenképpen belelóg. Két kisérlet és két részletben megvolt a felső kulcshely. Tavaly ennek
- kétszer próbáltam - közélébe se voltam! Most hogy írom , megvan az út végleges neve:
Sárarany! Vannak döbbenetes jó részei és kissé törékenyek. Izgalmas ez az egyveleg, - a mászómozdulatok viszont nagyon forgatagosak! 25 méter hosszú és egy igazán vad
út!
No tehát, ide vissza kell térnem néhányszor az idén azért!
Hol is van a piramis csúcsa, Öreg? Azért , ez is számít....

Egy kicsit...
A verőfényt pedig novemberig kerüljűk el itt!