Loading...

2014. március 25., kedd

Százszorszép kötél nélküli élet

Harmadik fejezet - Tavasz, napfény, dél, Oszoly


Március.22. Letekerem az ablakot Csobánka főterén. Meleg szél árad be. Harangoznak. Ránézek a műszerfalra. 11 59.Addig nézem az digitális kijelzőt, amíg át rendeződnek a számok: 12 00.

A parkolóban hihetetlenül sok autó áll. Dugig lehetnek a falak. Nem baj, úgyis csak néhány utat szerettem volna megmászni, bár nehéz feltűnősködés nélkül hétvégén szólózgatni Oszolyon. Szerencsére a Veszprémi-fal alatt nincsenek tanfolyamosok, akik kötelező kellékei a hétvégi Oszolynak . Apropó: felfelé menetben megállít egy alig érthetően makogó csöves. 1000 forintot kér. Szó se lehet róla, magyarázom neki. Különben sincs nálam pénz, de ha egy óra múlva még itt lesz,, - akkor a kocsinál adok pénzt, de nem egy ezrest! Egy óra! Egy jótett, ami miatt megint csak vissza kell térni!

A fal aljában sokan vannak, néhányat én is ismerek, szinte mindenki ismer engem. Fura, aszimmetrikus szituáció, a "jó mászó" úgy hordozza ezt, mint árnyékát, amelyet a elérhetetlen végtelenbe nyújt a fáradt,lemenő nap.A fal alján felveszem a vadi új Loki mászócipőt.
A fekete Loki mászócipőt már alaposan ismerem, hiszen néhány évvel ezelőtt használtam egy párat, és egészen megszerettem, hiszen tényleg használható jó darab. Loksa Gáborral megegyeztem, hogy a hivatalos kis szponzorom lesz a szólómászó projektemben. Gáborral évek óta ismerjük egymást, nagyon becsülöm a kis cipő manufaktúráját. Néhány mondatban elmondtam neki terveimet, ami egyelőre itt lett légyen még titok! - könnyen szót értettünk a pannon avaron. A pannon cipész meg pannon a szólómászó! Nem hiába...

A szólómászás titka,- figyelem hegyes fogú fiatalok! - a különös, nagyon elmélyült és őszinte kapcsolat a sziklákkal és önmagunkkal. 27 évesen 1987-ben megmásztam kötél nélkül egy teljesen ismeretlen 150 m magas 7-es utat és egy 50 méter magas ismeretlen 7+ os repedést az USA-ban. Oregonban Smith Rock narancsosan égő szikláin történt a jelenet, amivel teljesen kiakasztottan egy tucat amerikai mászót, pl,a nagy sztár Alan Wattsot, akik akkoriban az amerikai mászóelithez tartoztak. Néhányan közülük még azt se tudták, hogy van Hungary! Ennél magasabbra igazán sose tudtam feltolni a lécet, még akkor sem, mikor 92-ben néhány nap elmélyült formagyakorlás után felszaladtam Kecskehegyen az Utópián, ami akkor épp 10 - nehézségű volt. (Aztán egy évvel később a zseniális és huszonegykétévés Urbanics Áron szintén megszólózta (igaz, az utolsó métereken a törékeny kő miatt egy kötélbe kapaszkodva szállt ki az útból), majd 9+ ra értékelte le az utat. Aztán letört egy tized négyzet-centiméteres sziklaperem az útból, és az Utópiát felső biztosítással sem igen tudják abszolválni a 3 évezred fiatal titánjai....)

Huszonévesen akkora szólómászó akartam lenni, mint John Bachar. Az elmúlt 3 évtizedben lassan kiderült, hogy Magyarország nem Ámerika. John megmászott 300 km-nyi utat szólóban, szét kábítózta az agyát, aztán lezuhant egy 20 méteres 6 -os útbó 52 évesen. Azaz fogalma se volt, hogy kell megöregedni! Vajon én tudom-e?

Kitalálok egy skálát, amely jól jöhet a szólós elmélyüléshez. Ez abszolút szubjektív:  mennyire éreztem biztonságban magamat a tevékenység, azaz a mászás folyamán. A 100 % a kívánatos.  95 % felett még elfogadható. 90 % alatt pirosodik a skála- 80 % alatt már nincsen semmi. A zseniális Das Boot film jut eszembe: ha ez alatt vagyunk, még talán jöhet a tengerfenék váratlanul, de nem valószínű!

Gyönyörű nap van, igazi tavaszi nap. Mindössze 5 utat mászok meg kötél nélkül, ennyit terveztem. Tehát: Z út. Klasszikus 5-ös. Csupa zsír, könnyű, de figyelni kell rá, mert csupa zsír. 96 % vagy csak 95 %?  Delago, 5-ös szintén, tehát nem nagy szám, de ez is zsírbánya eléggé. Eléggé bénázok egy helyen, de a tendencia javuló: 97 %. Helyes!  Walter. Egy régi 6-os klasszikus. Csupa zsír ez is, kb. húsz éve másztam utoljára, szinte minden mozdulata friss, de 99 % a biztonsági faktor. Great!
Veszprémi Bal. Csak egy 5+!  Viszont 32 m magas, zsíros és reibungos. Visszazökkent e realitások közé. 95 %. A szólómászás mindig rizikó. Még a 3-as fokozatban is!  Van viszont egy vicces mozdulat 25 méter magasan, az egyik lyukba már csak a kisujjam fér be, mert az évek során megvastagodhatott, de csoda jó érzés beledugni! Tulajdonképpen ezt se másztam már vagy 10 éve, úgy hogy nem csoda a kis para. Z ut direkt. Ez a legnehezebb eddig, 6+. Nagyon régen mászhattam ezt is, semmire sem emlékszem. Elég biztos a dolog, 98 %, de nagyon figyelek. Szép utacska!

Öt út csupán. De nagyon szép ez a nap,túlzás lenne erőltetni-  laza a nap fénye. Elismerő pillantásokkal körbe véve húzom le a fal alján a Lokit a lábamról.( A fene egye meg, tulajdonképpen irigylem ezeket az átlagos, normális mászókat! Csupán élvezik. amit csinálnak, - vagy csak a szomszéd fűje mindig zöldebb?? ) 

Nem másztam nehezeket, de a Teufelsgrattal együtt most piramis alja felépült. Följebb léphetek.

Ismét Csobánka főterén. Fél kettő, Sört iszok, pohárkát csak, de vár az autó. Mennyi legyen a  a sörös hazaút? 90 %? 

Körülöttem egy kis pilisi falu zsong a friss napfényben, amelyet már 37 éve ismerek. Egy helyen  azt találtam a neten, hogy a klímája szubalpin. Szubalpin. szubalpin! Hát most nem/

Kora tavasz, napfény, dél. 












Nincsenek megjegyzések: